Marthi Anna : Pap, papné, zörg? szív

Átváltoztam egy kommentálóba a sokból,
se múzsa – se múzsa, fáradtabb, konyuló,
de kiszedegetem a szépet, mint faleveleket
a gyerek a tócsából, árva játék, de élet,
mert a tanulnivalót: ingyen ebédet – kapom,
csenevész szív, zörgetem magamban, kihal
a jó, de maradék gyanánt feleselek a pappal.

Legutóbbi módosítás: 2011.11.08. @ 07:41 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak