Alexis Jenni első regénye, a L’art français de la guerre (A háború francia művészete) című műve kapta meg szerdán a legrangosabb francia irodalmi díjat, a Goncourt-t.
A 48 éves lyoni gimnáziumi biológiatanár első kötetét már az első körben – 5:3-as szavazati arányban – kiválasztotta a zsűri – jelentette be Didier Decoin zsűrielnök a párizsi Drouant étterem lépcsőjén.
Az eddig 56 ezer példányban elkelt klasszikus stílusú epikus mű Franciaország 1940 utáni véres történelmét dolgozza fel a francia közéletet jelenleg is foglalkoztató nemzeti identitás és a gyarmatosító háborúk problémáján keresztül.
A másik legjelentősebb francia irodalmi díjat, a főként formai újításokért adományozott Renaudot-t a zsűri Emmanuel Carrere-nek az orosz ellenzéki irodalom ismert alakjáról, Eduard Limonovról írt portréjáért ítélte oda.
MTI
A Goncourt-díj (Prix Goncourt) egy francia irodalmi díj, melyet az év „legjobb és legképzelettelibb prózai művének” ajánlanak.
Edmond de Goncourt – a sikeres szerző, kritikus és kiadó – az egész vagyonát a Goncourt Akadémia alapítványára hagyományozta, mely 1903 óta ajánl fel díjat Edmond testvére és munkatársa, Jules Alfred Huot de Goncourt, (1830-1870) tiszteletére. A díjnyertes megállapítására hivatott dönt?bizottság hagyományosan a Drouant étteremben (Chez Drouant) szokott összegyűlni minden hónap első keddjén. A díj, melyhez ugyan jelképesen csak egy 10 eurós csekket állítanak ki, hatalmas hírnévvel és magas eladási növekedéssel szokott járni.[1]
A díjat egy szerző csak egyetlenegyszer kaphatja meg, egyszer azonban mégis előfordult, hogy valaki kétszer is megkapta. Romain Gary megnyerte először 1956-ban a Les racines du ciel (Az ég gyökerei) című művéért, majd 1975-ben Émile Ajar álnéven ismét őt találták a legjobbnak La vie devant soi (Előttem az élet) című, magyarra is lefordított könyvéért.
Néhány ismertebb díjazott író: Marcel Proust, Jean Fayard, Simone de Beauvoir, Georges Duhamel, Alphonse de Châteaubriant, Antonine Maillet.
Néhány alkalommal ellentmondásosra sikeredett a díjazás. Ezek közül a leghíresebb az 1919-es Marcel Proust-nak ítélt díj volt, ugyanis az olvasók Roland Dorgelès Les Croix de bois (Fa keresztek) című m?re szavaztak (mely az I. világháborúról szólt), a következő okok miatt:
A díjat ígéretes fiatal szerzőknek szokás adni, míg Proust már 48 volt;
mindez az I. világháború után történt, ahol Dorgelès is harcolt, míg Proust asztmája miatt egészségügyileg alkalmatlan volt a harcra;
Dorgelès regénye hazafiasságtól duzzadt ki, míg Prousté politkától mentesen egy társadalmi, pszichológiai eszmefuttatás volt.
Ezeket az érveket persze a mai kritika már teljesen átértékelte.
A jelenlegi döntőbizottság: François Nourissier, Daniel Boulanger, Robert Sabatier, Françoise Mallet-Joris, Didier Decoin, Edmonde Charles-Roux, Michel Tournier, Bernard Pivot, Françoise Chandernagor
[1] Idézet a díj hivatalos oldaláról:”…il reçoit un chèque symbolique de 10 euros”
wikipedia.org
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:38 :: H.Pulai Éva
