Végre elérte a kereszteződést, és letérhetett az autókkal zsúfolt főútról. Már alig látott a szemét csípő sós könnyektől. Behajtott hát a temető parkolójába, s megállt a terebélyes fűzfa alatt. Feltört belőle a zokogás, és míg homlokát a kormánykeréken nyugtatta, csak sírt, sírt keservesen. Megviselték a látottak, szívét-lelkét még egyre tépte a nyüszítő sírásból kiérződő mérhetetlen fájdalom, amit az imént hallott.
Néhány perce ért be a faluba, s a szokásos kocsisor fogadta, mely a leeresztett sorompó miatt naponta többször is kialakult. Lassan araszolgattak lefelé a dombról, be-beengedve egy-egy autót a mellékutakról.
A benzinkúthoz érve ütötte meg fülét a keserves sírás. Ilyet még nem hallott, egy pillanatra meg is dermedt, lekapta lábát a gázpedálról is. Hiába tekintgetett azonban jobbra-balra, úgy sem fedezte fel a szokatlan hang forrását.
Aztán meglátta!
Ugyanis a benzinkutat elhagyva udvariasan megállt, hogy a jobb felől besorolni akaró autóst beengedje, hiszen még hosszú sor kígyózott mögötte, s ilyenkor ez így szokás. Rámosolygott a szélvédő mögül hálásan intő fiatalemberre, de a mosoly az arcára fagyott rögtön, amint az autó kifordult a főútra. Addig takarta a látványt, ami döbbenetet és iszonyt merevített vonásaira.
A sarkon egy puli-keverék forgott egy szőrcsomó körül. Orrával kétségbeesetten bökdöste azt. Fel-felnézett az elhaladó autókra, és keservesen, emberi zokogásnál keservesebben sírt, nyüszített. Szeméből rettenet, fájdalom és kétségbeesés sütött.
Valaki elgázolta kis kölykét, s ő nem értette, miért nem mozdul, miért nem fut már utána. Próbálta a kicsi szőrét nyalogatva életre kelteni azt, de a véres kupac csak nem mozdult. Segíteni már nem lehetett rajta.
Úgy megbénította a döbbenet, a látvány kegyetlen volta, a kutya szívet tépő zokogása, hogy nem is vette észre, nem mozdul az autója. A mögötte álló kocsi vezetőjének dühös dudálására riadt, s indult végre tovább.
A visszapillantó-tükörben látta a férfi illetlen mozdulatát, s amikor a dombon lévő lámpáknál pirosat kapva amaz a kanyarodósávban mellé húzott, szóban is megkapta a magáét:
— Hülye, szőke p…! Minek ülsz autóba, ha nem megy a vezetés?
Legutóbbi módosítás: 2011.09.17. @ 11:27 :: Szepesi Zsuzsanna
