Gősi Vali : A Fény születésnapján

“…valamivel tizenegy óra előtt megszólaltak a harangok. Azért a győri, huszonhat éves fiatalemberért, aki életét áldozta egy ismeretlenért…”
(2000. 08. 14. Kisalföld)

 

 

 

Egy régi nyárból visszhangzik szavad

– már halkuló, de egyre kedvesebb

mint lágy szellő, ha érint, simogat,

fényt csókolsz rám, ha árván könnyezem.

 

Az éjben velem csillagként vajúdsz,

s míg együtt tűrjük az ős-szenvedést,

emlékeimben fényként még kigyúlsz,

hogy elriaszd a sötét rettegést,

 

mi meglátogat ma is, néhanap,

hogy messze űzzön éltető reményt.

S ha fogyna hitem, hallom hangodat,

 

hogy minden csillag újjászületés,

és minden könny a sorsunk gyöngyszeme,

míg csillagfényként megszületsz vele.

 

(2011. 07.24. Parafrázis: Shakespeare: XVIII. szonettjére)

 

 

 

 

Shakespeare: XVIII. szonett

 

Egy nyári naphoz hasonlítsalak?

Te kedvesebb vagy és megnyugtatóbb:

hisz lágy bimbók közt durva szél arat,

s szorongatók az őszi dátumok:

 

az égi szem majd perzselően int,

majd aranyára felhő fátyla hull:

szilaj szeszély vagy vastörvény szerint

mindaz, mi szépség, rendre megfakul:

 

de hervadatlan a Te friss nyarad,

szépséged kertje mindig zöldellő,

Halál fölötted győztes nem marad,

 

örök sorokban fényed egyre nő:

míg ember szája szól és lát szeme,

él majd e versem, és élsz benne Te.

 

(Ford.: Mészöly Dezső)

 

Legutóbb szerkesztette > Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/