Tiszai P Imre : Ezeregy éjt kérek én

*

 

 

ezeregy éjt kérek én, és a csillagok fényét

szemedben, halk szavad mikor mesélsz

az álmokról, rólad s rólam, veled és velem,

mikor fátylad rám borítod, s meztelen testeddel

testem átfonod, harapásod számon, vérem

s véred ízét, combod fénylő ívét öled körül,

mikor kitárul a gyönyör, és sikolyod tépi szét

az éjszaka csöndjét…

ezeregy est hűvös nyugati szele hozza el

fátylad suhanását, az álmok világát,

ezeregy reggel virradjon fel – veled…

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén