Ahol nem haltak ki a dinoszauruszok
Ha most játékra ösztönözném a kedves olvasót, s megkérném, hogy írjon egy papírlapra 10 állatnevet, majd abba fogadnék, hogy több mint 5 eml?st írt, nem sok fogadást vesztenék el. Bár léteznek gerinctelen állatok is, s a gerincesek között is vannak halak, kétélt?ek, hüll?k, madarak is, mégis az „állat” szó hallatán, mi európaiak els?sorban az eml?sökre asszociálunk. Nem mindig és nem mindenkivel volt ez így. Ha ugyanezt a kérdést feltettük volna a maoriknak a pakehák, azaz a fehér ember megjelenése el?tt, bizony feltehet?en egyetlen eml?st se említettek volna, hacsak nem jut eszükbe a fóka vagy a denevér. Egyszer? okból: nem éltek eml?sök a szigeteken, a fókákon és a denevéreken kívül. Aotearoa-Új-Zéland ebb?l a szempontból is fordított világ volt.
A szigetország úgy 95 millió évvel ezel?tt vált le a Gondwana ?skontinensr?l (melynek része volt még Dél-Amerika, Afrika, India, Ausztrália és Antarktisz). Akkoriban még a dinoszauruszok uralták a világot a 65 millió évvel ezel?tt bekövetkezett kihalásukig. Az újzélandi állat és növényvilág sajátos evolúción ment keresztül.
Egy régebbi elmélet az eml?sök hiányát azzal magyarázta, hogy Új-Zéland szigetei az eml?sök kialakulása el?tt szakadtak le. Ám ez az elmélet sántít. Az els? eml?sök már 204 millió évvel ezel?tt megjelentek a Földön. Kisméret?ek voltak, nagy részük ragadozó, de voltak köztük növényev?k is. Mindenhol elterjedtek, de a dinoszauruszok által dominált világban nem tudtak elszaporodni.
A fenti elmélet aztán végképp nem magyarázza a szalamandrák, tekn?cök, kígyók, és krokodilok hiányát, bár akadnak lábashüll?k: gekkók és tuatarák valamint ?sbékák.
Az elmélet akkor d?lt meg végleg, amikor egy 19 millió éves eml?s csontjaira bukkantak. Szóval voltak, de kihaltak… Miért? Létezik egy feltevés, mely szerint Új-Zéland egy adott pillanatban teljesen víz alatt állt. (Az bizonyítottan igaz, hogy egy adott pillanatban a szigetország mai területének legfeljebb 18%-a volt a víz felett). De akkor a kérdés megfordul: miként kerültek oda a jelenlegi szárazföldi állatok: gekkók, a tuatarák, az ?sbékák (amelyek nem szeretik a sós vizet) és az édesvízi halak?
Ami tény, az tény, az ember megjelenésekor csak olyan eml?sök éltek az Új-zélandi szigeteken, amelyek úszva (vízi eml?sök: bálnák, delfinek, fókák) vagy repülve (denevérek) közelíthették meg a szigetországot.
Az egyik legérdekesebb állat a tuatara, vagy hidasgyík. Els? látásra gyíknak t?nik, valójában nem az. Külön rendet képeznek (felemásgyíkok), amelynek egyetlen osztálya, a hidasgyíkok vagy tuatarák, kizárólag Új-Zélandon él. A magyaros hidasgyík elnevezés félrevezet? (akárcsak a tekn?sbékáké, amelyek nem békák, még csak nem is kétélt?ek): nem gyíkok, csak a kinézetük hasonlít a gyíkokéhoz. Nem közelebbi rokonai a gyíkoknak, mint a tekn?söknek. Egyesek tévesen az egyetlen megmaradt dinoszaurusz-fajnak tartják. Bár a dinoszauruszok tényleg nem mind haltak ki, a tuataráknak semmi közük a dinoszauruszokhoz, csak a gerincükön van egy olyan taraj, mint sok dinozauruszon volt (és mint a kaméleonokon és leguánokon van).
A tuatarák több, mint 200 millió éves él? kövületek, melyek csak az Új-Zélandi szigeteken maradtak fenn. Érdekességük a fejük tetején található harmadik, fényérzékeny szem, melynek szerepét nem sikerült kideríteni. Legalább 200-250 évig elélnek. Metabolizmusuk lassú, csak öt évenként párosodnak.
Az egyébként kisméret? (4-5 cm) békák is furcsák. Egyetlen családjuk él az Új-Zélandi szigeteken, a 70 millió éve változatlan ?sbékáké. ?k is él? kövületek. Néhány furcsaságuk: Nincs úszóhártyájuk, nem brekegnek, megvannak a farokizmaik (ha farkuk nincs is), nincsenek ebihalaik (a petékb?l kész békák kelnek ki), bels? megtermékenyítéssel szaporodnak (a többi béka a halakhoz hasonlóan a már lerakott petét termékenyíti meg, s közösülésük álközösülés – amplexus. A hím átöleli a n?stényt peterakás közben, s spermáját a már lerakott petére teszi). Még egy érdekesség: a hím kikölti a petéket, majd egy ideig magán hordozza kicsinyeit.
Nagyméret? gyíkok sincsenek. Az újzélandi gekkók kisebbek, mint a mi fürge gyíkunk. Az egyetlen szárazföldi eml?scsalád, az új-zélandi rövidfarkú denevérek is furcsák. Els?sorban a földön élnek, ritkán repülnek.
Mondhatjuk, hogy e szigetvilág mentes volt nagyobb méret? szárazföldi állatoktól. Az így üresen maradt ökológiai fülkét a dinozauruszok egyetlen megmaradt osztálya, a madarak népesítették be. (Érdekességként nem a madáralkatú dinoszauruszokból, hanem a hüll?alkatúakból…) A madarak számára ez a szigetvilág volt maga az éden. Tojásrabló és ragadozó eml?sök, hüll?k híján nyugodtan szaporodhattak. S mivel a földön futkorászó gerincesek se voltak, sok közülük a „gyalogéletmódra” specializálódott: Sok volt itt a röpképtelen madár. A kihalt moa-félék és az Aotearoa-Új-Zéland jelképei, kiwik (a lakosság önmagát kiwiknek nevezi) egyenesen szárnyatlan madarak. A sort lehetne folytatni: a kakapo, (a gyalog-papagály), a weka, a kék pingvin és a sárga szem? pingvin, az Auckland-szigeti vadréce, a Campbell-szigeti búvárkacsa, a kihalt Chatham-szigeti guvat, a takahe, a kihalt adzebill, a kihalt új-zélandi kuvikfecske. A felsorolt kihalt madarak, mind az ember megjelenése óta pusztultak ki.
https://picasaweb.google.com/vandraattila/MadarakEsMasAllatokAotearoaUjZelandon#
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Vandra Attila
