Lustán nyikorog az idő kereke,
sorsok fonalát tekerve magára,
zötykölő szekerén én is ott vagyok,
ötven év múltját visszanézve mára.
Nem sejthetem jegyem, meddig érvényes,
mikor szól a kocsis, tessék kiszállni,
erre a járatra, mára már értem,
bérletet nem adnak, kár lenne várni…
Szép volt az életem, már boldog vagyok,
érzem és tudom, nem éltem hiába,
lejárt a lemez, tű kattan a végén,
holnap fordítom a „B” oldalára…
