Dezső Márton : Reprogenezis 2011.01.12. Dezső Márton Vers 4 Nyomtatás Ahogy én is állok: a tengerek szemén, hol a legmélyebb árok partján sem marad számolatlanul a fény. Hogy ne legyen több él?, vagy szület? anyag… Aludj el végre, ember – megváltottalak. Legutóbbi módosítás: 2011.01.12. @ 18:39 :: Dezső Márton ElőzőMegfagyott emlékek Következő„Minden mű történik valahol”*