Mossuk a szégyent patyolatfehérre, szemüveggel látom, nagyítóval nem! hibátlan a teve, máig azt gondoltuk és lám a patkány lefőz, úszik a semmiben.
A szárazpólós szépségversenyt Kamilla nyerte bár, de kiderült, hogy említett rágcsáló – ami a patájának tetejéig sem ér -, tovább bírja víz nélkül mint ő.
Kamillát megihatja a csapat míg az oázisig érünk! Nagy bánkódó, billiárd golyónyi szemeket meresztve – az ivástalanság relativitását nem tudomásul véve -, karcsú púpjának bájával, a frissítő üdítőpótlóságot sikeresen elkerülte egy figyelmeztetésem árán. Lenyűgözte zavarodott seregem!
Éhségtek, sötét gyomrotok belseje temesse magába, míg szét nem kürtöli a nagy trombitás, ősi sivatagok terebélyén, hogy gyáva a tevenép, s még szomjazni sem tud úgy, mint senki más ebben a nagy világvalóságban. Tanulékony jellemünkkel, villámokat szóró neuronok özönével, önsajnáltatást, magunk lebecsülését mellőzve, iromba iramba kell patáinkra boxkesztyűt húznunk, hogy szorítón kívüli csatamezőkön, agyilag ellesve satnya társaink trükkjét – elszálltan önmagunkat dicsőítő kor temetésével -, félelem nélkül, belső bizalommal orozzuk vissza ami a miénk. Becsületes orozással, patkánytalanított sivatagban, ismét a csábosan púpos, gömbölyded zsírú tevenép diadalma dúljon. Viadal után, a sunyi címlopók alázatba törésével, kerüljön vissza az hozzánk bármi áron!
Ne feledjük, a lelkiismeret ellen tenni nem lehet és nem szabad, ezért mindenki, átmenetileg iktassa ki annak működését. Dicsőségünk magasztjának visszaszerzése után, a luxusra is ráérhetünk. Addig csak keményen, sandán, látszólag bambán, célratörően, mint szoktuk!
Legutóbbi módosítás: 2011.01.04. @ 17:20 :: Boér Péter Pál
