Seres László : Mint a vízbefúlt

Még el se mentél, itt hagytál engem

 gyönyörök közt, mely csontig égett.

Odadobtad vigaszul, kéretlen

az utolsó lélegzetvételt,

 

a visszafojtott vad sikolyokat

csillagderengő hold-fehéren.

Látod, nem keresem az okokat,

egy kötélnyi hosszal beérem

 

félájultan, mint a víz-befúlt,

hogy kimentsél haláltusámból,

mikor már csak a múlt íze jut

 

nekem belőled, egy leheletnyi.

Kihűlt testem többé nem lángol,

ahogy rég. Most tanul…feledni.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.