Kovács György : Levél a kalmárnak

Jennifer Branch: Venice gondola

Ne bántson kérem kalmár uram!

Tudom, már unja, de ismét csak azzal a

megismételhetetlen karccal álmodtam,

mely rontása helyét hagyta hátamon.

Maga tett illetlenné… Ha pironkodva is írom:

 

nem csak szívem, de csúnyám is egyfolytában

a maga keltette vágy tüzében ég.

Ne mondja, hogy az a pár rőf selyem,

meg az a pár véka kölesnek becézett

madáreledel térítette el, mert nem hiszem…

 

Tudom. Én kértem azt az éjszakát.

Maga csak mesterpálcaként tartott kezében,

igézett bennem nőt, s nemet.

De hol a megígért folytatás?

Holnap lejár a kölcsönszerződés, az úr már ideges.

 

Nem tudtam hazudni tovább.

Bevallottam a varázslatos éjszakát,

majd a hitelben megpakolt gondolát…

Ne bántson kérem kalmár uram!

Tudom, már unja, de mert hittem magában

 

leveleim szívemből írattak. És tudja mit?

Ha úgy tetszik: hát bután elárultam.

Kereskedni próbáltam egyetlen dolgommal.

Titkon minden apálynál lesem a csatornát,

selymének őrzöm utolsó rőftelen darabját…

 

De számomra már az is fájdalom:

– ahogy a galambok esznek köröttem…

Legutóbb szerkesztette - Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/