Józsa Mara : Esküvő

Lehunyom a szemem, és elképzelem…*

 

 

Állunk a hegy tetején, havas fenyők körbe-körbe; ők lesznek a tanúink.

   Állunk ott a kedvesemmel, ünnepélyes meghittségben, lelkünk tiszta, vágyunk erős – zúzmarából a koszorúm.

   Kismadár szól a közelből:

    Kedvesedet, kedvesedet, kedvesedet szereted-e?

   Összenézve rábólintunk; megrezzen a koszorúm.

   Újra kérdez a madárka:

    Kedvesedet, kedvesedet, kedvesedet elveszed-e?

   Arcunk pirul, kezünk remeg, egy pillanatig hárman vagyunk.

   Két ember volt, két lélekkel, ott a hegyen, s míg a lelkek eggyé lettek  koszorúmból apró cseppek.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Józsa Mara
Szerző Józsa Mara 114 Írás
Nagy változások közepén vagyok - az írás ad erőt, az íráshoz pedig a zene.