Horváth Adrienn : Elméletben

 

Eszem, s vizsgálom az érzéseket
a padon ülve, nem bánom
a romló világot (hangyák ülnek a lekváron),
sem a vágyat fékez? érveket,

csak szerveket elemzek, tüd?t és belet,
hogy mi fáj, ha félek. Hiába
hiszem, hogy közel vagy, ez kába
delírium csak: szeretlek, szerettelek:

szavak. Nem mond semmit, cinikus
a hiányérzet (szenvedély?): üressé tesz, szangvinikus
típusok sajátja. Kisajtolt pár szó egy pesszimista
ajkáról… neked. Nem húzhatsz magadhoz vissza,

csak figyelj.

Mintha nem lenne oxigén sem, lételem
nélküli lebegés lenne minden velem,
elemezz te is: túladagolás utáni rend.
Törd meg a csendet, izgasd a végtelent.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Adrienn
Szerző Horváth Adrienn 0 Írás
https://adriennhorvath.hu