Tiszai P Imre : Csendünkben hallgat a szó

Nyomtatás

Csendünkben a szó már fáradtan hallgat
talán a múltba néz? emlékezet
vet még hullámot, s a játszi képzelet
keres vágyón régen kihunyt álmokat,
józanságunk ?zi el a félelmet,
s csendünkben a szó már fáradtan hallgat.

A távolság mindent temet, megnyugtat,
el?zi fájón szép érzéseinket,
falakkal övezve védi lelkünket,
mégis hiányzol, s szövöm az álmokat,
de csendünkben a szó fáradtan hallgat.

Kedves Imre,

ennél jobbat tudsz; a refrén sem tetszik.

Ezer üdv:

Gyuri