Sonkoly Éva : Rajz

Egy régi télről…

Kék-ezüstösen szálló füst

fehér hóra árnyat mázol.

Madár is lassan araszol.

Harang-zúgású csendemben

gyermekkacaj, sikló szánkó.

Szemem íriszére képet

rajzol fagyott kezével a

– tél.

 

Halk angyali hang suttogja,

– Nézz vissza arra a helyre.

Csillagos az este, fenyő

áll ragyogva, kicsi lányka

csodálja. – Szívem megremeg,

az én régi karácsonyom…

– Most tégy ilyen csodát – súgja -,

Őrangyalom.

 

Havas égen tekintetem,

varázst keres, ami egykor,

ottan, messze úgy megfogott.

Lelkemben zsong minden régi

ének, ének, karácsonyok…

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"