Marthi Anna : Ámuland

 

 

átható tekintetű vadak

ösztönös az ártatlanság

kölyök ó tudhatna már

lányos lenne ha gondolat

hiába állat még gyerek

csak tesókkal birkózna

fel-le szaladva kitér

és játék a morgása is

 

még kölyökoroszlán

prédára nem les

anyja szoknyája mögül

csak lesi a világot

körmös mancsain

a macska csíny

csíkot húz simogatása

 

szája állkapcsa nő

bekapni nem tud

ember-állatot és vadat

ha emberi kéz simogat

kiscica képpel vár

nincs benne még a

ragadozás heve

átsuhan rajta egy

kézmozdulat

természettől kapott

érintésnyi jóság

nem báj?

Legutóbbi módosítás: 2010.10.12. @ 19:15 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak