dudás sándor : Töredék

 

Anyám jobb kedvében, csak úgy magának meg-megeresztett egy-egy éneket. Ha kérdeztem, mit, újra elénekelte. Míg kisebb voltam, ha kértem, úgy énekelt, hogy arcához nyomtam fejem s értettem a dallamot, szöveget. Leginkább korabeli slágerek, nóták szálltak ajkáról, átsz?ve a két világháború közti politikai szemlélettel.

Ilyenekre emlékszem:

Olaszföldön egy vonat megállott,

Tehervonat volt, foglyokat hozott,

Magyar fiúk szálltak ki bel?le,

Ruhájuk véres, rongyos és kopott.

Egy másik:

Turul madár sebes szárnyon

Által repült az országon…

Olyanokat is hallottam T?le, amelyekkel sehol nem találkoztam:

Amikor én még hozzátok jártam,

Magunkat láttuk minden virágban.

Nem volt a földön boldogabb nálunk,

Egymást szerettük, egymásra vártunk.

Persze, voltak vidámabbak is: Amíg agglegény vagyok, jól érzem magam…

Apám kedvence: Részeg vagyok rózsám, mint a csap, sörrel, borral teleittam magamat…

Nagymamáé: Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom…

Ha valahol énekeltek, de ilyesmi nagy ritkán fordult el? velünk, mert lakodalomba sose voltunk hivatalosak, Anyám a többiekkel énekelt. A templomban a többiekkel énekelte az egyházi énekeket. ? tanított meg a Miatyánkra, az Üdvözlégy Máriá-ra…

Eljárt a temetésekre. Nagy átéléssel énekelte: Ments meg engem uram az örök haláltól… Ez a halotti ének, a t?zhalál látomásával, nekem is tetszik.

Anyám sokszor elszavalta Papvári Elemérné híres versét, a Hiszek egy Istenben-t.

Anyám halála után sírt fel bennem igazán, szívfacsaróan, az ajkáról sokszor felsíró dal:

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki… Különösen fájón, mikor odaér, hogy „…minden nóta az én bánatomat zengi…”

Most, hogy e sorokat írom, élénken felzeng hallóidegeim húrján: „A virágot, amit adtam, tegye el emlékbe, majd ha fog a szíve fájni, vegye a kezébe…”

Lám, ma is el tudom énekelni a magam módján, amit egyszer megtanultam! Viszont nagyon úgy t?nik: más kor, más ízlés gyermeke lettem így; miközben kortársaim Zalatnai, Koncz Zsuzsa és a többi, általam nem hallottak énekén tomboltak, extázisban, számomra teljesen érthetetlenül elragadtatva.

Legutóbbi módosítás: 2010.10.11. @ 07:54 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.