Bátai Tibor : Szimultán(ok)

                                                               

I.

Ott pulzál

 

Párhuzamos síkok, helyszínek.

Történések egy időben:

lényegük szerint fölötted

zajlók, és intimitástól megemeltek.

Cseppek egyediségében az óceán

megtapasztalt, univerzális élménye,

és megfordítva, a Tejút távolából

készült sorozatfelvételek

járdarepedésnyi mikrovilágról —

az agy merevlemezére exponálva.

Összeérő pólusok szikra-

kisüléseitől élesre állított érzékek.

Megérint. Mellbe vág. Betölt.

Szimultán jelenléteidben ott pulzál

egy képtelen ígéret teljesülésének

zavarba ejtő esélye.

 

II. Nincs mit kezdened

 

Mit kezdhetnél a dezsavükkel?

Nem ezt, nem így, és még csak

nem is te. Legfeljebb hasonlót,

ha egyáltalán. Másként. Valaki más.

Áttetszővé fakulva is rendre vissza-

csatol saját jelenébe a tiédből.

Ám átjárás csak a múltba, soha

abba az immár idegen jelenbe.

Ha olykor cseppfolyósan mégis

föltolul, értelmezhetőség híján csak

rendszert terhelő üresjárati folyamat.

Élhetsz ugyan visszafelé is, persze,

de mindig csak, mint a mostani

éned. Íme, a szimultán korlátai.

Nincs mit kezdened velük.

 

III. Így képzelem

 

Ott majd föltárulsz mindeneknek.

Átlátható lesz összes áramköröd

és közöttük minden létre jött

vagy csak lehetséges kapcsolat.

Egyszerre leszel, aki valaha is voltál

és még itt lehettél volna. Egyetlen

személy tudatává rendeződik össze

– közvetlenül lehívható formában –

minden letöltött információ, és

jelenléted kitölti az összes bejárt

helyszínt. Idő és tér korlátai nélkül

szabadságod csaknem teljessé tágul.

Tenmagad maradsz az egyetlen határ,

mit átlépned nem adatik meg, mert

már csak önnön teljességed lehetsz.

(Igazság ha tétetik, én így képzelem.)

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 368 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.