Radnai István:
TÜKÖR-FORDÍTÁS
mottó: ” letérdelt csillagok közt „
(Varga Z.Lajos)
letérdelt csillagok között hanyatt
a horizont s az élet lefelé halad
míg szembe jön az ifjú hajnal
kupánk bora teli üggyel-bajjal
letérdelek a csillagok közé alvó
vízek partján csónak s benne háló
kikötve a sáros partra s rajta
f?zhöz botlik a lékelt sajka
partra fut véres bevert orral
mire a vízen nap ég s torral
ünnepli a mezítlen reggelt
életem dele megérint mint egykor
tombol a vágy gólba tart s a szektor
nézi a nap-labdát míg a kapus felkelt
Kedves István!
Mint az kit?nik, szonett-formát választottál ezúttal, ez dícséretes. Sajnos azonban az eredmény számos megközelítésben elmarad mindenféle várakozástól. Formai értelemben ez egy ötös jambusokból (tízszótagos sorokból) álló szonett kívánna lenni, de ez csak imitt-amott valósul meg. A vers harmadik, hetedik és nyolcadik sora egy szótagnyi hiátusban szenved, s ez bizony a vers jambikus lejtésére nincsen jó hatással. A két záró tercina vonatkozásában még cifrább a helyzet, ott még véletlenül sincs ötös jambikus sor, a sorok gyakorlatilag tetsz?leges hosszúságúak.
Ez, kedves István, nem szonett, esetleg „szonettnek látszó tárgy”.
Elmélyedve a szövegben sajnos nem derül jókedvre az olvasó. Rengeteg itt a zavaros, pongyola fogalmazás, néha komoly rejtvény, hogy a birtokos eset mire, minek a micsodájára vonatkozhatik…”vízek partján csónak s benne háló kikötve a sáros partra s rajta f?zhöz botlik a lékelt sajka…”
Miért a kikötött hálón botlik a sajka? Nehézkes – enyhén szólva.
Kedves István, engedelmeddel ezt most nem kérjük szépen. Meggy?z?désem, hogy legközelebb – a t?led megszokott módon – pontosabban fogalmazol, s nem er?lteted okvetlenül a szonett-formát, amely forma a „strandnak” az a „medencéje”, amelyre ki vagyon írva: „Csak úszóknak!”
Szeretettel üdvözöllek: Rossner Roberto
