Szendrői Csaba : Vursli

Nyomtatás

Rosszak vagyunk

Ehhez az egészhez,

Jól, közelr?l, mindenben

Ott van az áttörés.

Most rajongsz, vagy gy?lölsz.

Épp hogy a kett? között

Ha percekig sikerül élni.

Folyton kilengsz és

Saját billenésed

Úgy kavar gyomrot,

Hogy rég öreg leszel

Mire mindent kihánynál,

És akkor már kés?.

A klasszikus. A könnyes.

Hogy mohó a létezés.

Gyors autó, felezett id?.

A távolság marad.

Évezredek óta nem

Költözik közelebb egymáshoz

A nap és a hold!

Csak az ember dörgöl?dzik

Az id?höz puhán

Belébújva mintha

A végtelenségig lehetne s?ríteni

Az id? fogazatát.

Már minden átlátszó,

Annyira egybeépült ott lent,

Hogy a végén egyszerre

Sikerüljön belátni mindent.

Persze, hogy zajos lesz.

Minden vursli,

Meg flaszter és giccs.

És kétpálcikás a szerelem,

Meg precízen avitt

Vázában kiáztatott

Filteres révedés,

Oldódunk, ahogy a hullám

mos el, „mintha szép

Lenne a halál”.

Megjátsszuk ésszel.

Érvelünk mindamellett,

Hogy senki mellett,

Csak egyedül.

Térfelet tévesztünk,

Vagy kapásból századot,

Sminket, cip?t,

Komplett ruházatot,

És eszenciát keresünk.

Magunkat alkotjuk,

Igényt formálunk,

Pózt, amiben mi áthatolhatunk,

Ha már minket nem hat át.

Még épp utoljára

Zöldé varázsolja a vénánk falát,

Aztán már csak felületünkön

Ül meg  a közhelyes

Napsugár.

Kitaláljuk hogy pont ezért jó!

Valahogy édes a város íze is!

– De csak mert mocskos az utcak?

a tömeggel ami hamis.

igazából, nemtom, szerintem a szövegszerkeszt? meggondolta magát, nekem fel sem t?nt… most mindegyik mindegyik ugyan olyan elvileg… a piros részt egy picit módosítottam, de én fotnosnak érzem. Ha úgy sem megy át, törölhet?. Asszem:)

Csaba, majdnem az egész tetszik;

DE:

minek a nagyböt?s vacakolás  –  aztán meg felhagyás, ha már?

Ezer üdv:

Gyuri