M. Fehérvári Judit : Gyorsulás

Nyomtatás

„Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem,

 tam multae scelerum facies;…”

(„Mihelyt a jog és jogtalanság összekeveredik, háborúk lepik el a földet és a bűnök milliói”)

                                                                                                                                                           Vergilius

A

valódi verset,

az igaz bárkát

ragok szivárványa feszíti össze,

miképpen Noé szétválogatta, magával vitte

a zenét, a kürtszó teremtett ütemét,

az özönléstől lepattogzott kormánykerék teljes disszonáns  rímkészletét,

oly hitelesen ring ma is mindenütt a víz

morái elsodorják az emberlakta vidék félig kész ízét, gyümölcsét

A kormánylapát néha romokban forogva, jogait csikorgatva, önmagát leszakítva megakad,

s a homokkerti felüljáró alatti vonatok könnyeden siklanak, míg én felül

akadálypályán szambázok immár hónapok óta, mert bontják, összerakják, tépik, cibálják, vagdalják folytonosan

Pedig hazajutni vágyom: levetni fölösleges terheit folyóknak, rímeknek és ostobán bámulni a plafont.

M. Fehérvári Judit