– Szép jónapot jóember! Azt hiszem, elírták a cégtáblát odakint. Féregtelenítés, vagy méregtelenítés helyett, kéregtelenítés és kérgesítés van írva. Ennek a két szónak valahogy nem találom az értelmét, így csakis elírásról lehet szó. Jó szándékkal jöttem, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe, esetleges megrendelőik előtt.
– Hangyányi tévedés sincs uram – válaszolta dölyfösen kihúzva magát a tulajdonosnak látszó személy. – Itt valóban kéregtelenítést és kérgesítést hajtunk végre műtéti úton.
– Öregem, neked mindig is túlburjánzó fantáziavilágod volt, elképzelésem sincs, hogy mit művelsz itt, de gondolom, egy aranybánya kellős közepén csücsülsz éppen.
– Nézze uram, mi a lehető legközvetlenebb hangnemben beszélünk potenciális klienseinkkel, de a tegeződés semmiképpen nem jöhet szóba.
– Ne játszd meg az eszed Takács! Emlékszem rád még a gimiből, hogy mindig ilyen csavaros ügyleteid voltak. Valamit nagyon nagyban csinálsz!
– Szia Dávid! Mit mondjak, mit ne mondjak, sosem ismertelek volna meg. Eléggé lepusztult kinézeted van.
– Nem tudom, hogy ez megnyugtat vagy nem, de nem nyomorgok. Te mi a túrót csinálsz itt tulajdonképpen?
– A mai világban, amikor a nyápic, nyavalygó, egyesek szerint lelkis hozzáállás, nem csak hogy divatjamúlt, férfiatlan, de haszontalan is, arra szakosodtam, egy egészen kis vállalkozásban, hogy azok, akik magukat primitíven, retrográd gondolkodásmóddal kérges szívűeknek gondolják, kéregtelenítem a szívűket, ha netán rájuk jön, egy bizonyos idő után kérgesítem. A kettő természetesen egymástól független beavatkozás, nem feltétlenül kell ugyanannak a személynek mind a kettőn átesni. Vannak, akik kimondottan és kifejezetten kérgesítést rendelnek, mert nem érzik magukat elég férfiasnak, keménynek akkor, amikor ez nem csak férfiaktól, hanem nőktől is elvárható egy versenyképes világban.
A munkáltató fölsikoltott:
– Micike! Egy bogár mászik a cipőmön. Kapja el, de gyorsan, mert különben a plafonra mászok.
Micike higgadtan, a kérgesítő kéregtelenítő munkakörben, már semmin nem tudva meglepődni, odalibbent, leemelte főnöke cipőjéről a bogarat és eltávolította.
– Azt nem mondom, hogy mars vissza a munkába, de tegye a dolgát, ahogy eddig is tette. Csak férfiasan, férfiasan! Keményen dolgozzon, ahogy szokott.
– Meglesz főnök. Ha ötször, tízszer vagy százszor ennyi a munka, akkor is meglesz, attól félnivalója ne legyen!
– Micike, angyalom nincs félnivalóm, ha nem csinálja meg, egyszerűen jön másik kétezer maga helyett, ugyanilyen bögyös, faros, mutatós, szorgalmas.
– Te Takács, miből áll ez a kéregtelenítő kérgesítés?
– Kérlek szépen Dávidkám, ez egy műtéti beavatkozás látszata. Ilyenkor a páciens kap egy mandulaműtéthez szükséges mennyiségű narkózist, egy injekciós tű hegyével megkarcoljuk a szíve környékén, hatalmas, látványos jódozás után, majd ébredéskor kap egy szokványos altatót, amitől még 4-5 órát alszik, és amikor magához tér, nem emlékszik az egészből semmire. Mi azt mondjuk, hogy 4-5 órás műtéten esett át, majd 2-3 órát pihentetjük és egy fél órás rehabilitációval, ami a tornatermünkben történő 20 perces kocogást követő 25 fekvőtámasz, 25 guggolás szériákban tíz percen át, gyógyulttá nyilvánítjuk! Attól függően, hogy mit kért, kérgesítettnek vagy kéregtelenítettnek. Másnap ugyanúgy dolgozhat, mint azelőtt.
– Takácskám, ez csalás! Nem?
– Dávid, ezt még neked sem engedem meg!
– Micike! – ordította el magát a hős férfias, kőkemény kéregtelenítő. – Rácsorgott a forró kávé a kezemre, gyorsan az elsősegély csomagot!
– Főnök, csak az ujja hegye és csak egy csepp…
– Ne akadékoskodjon, csinálja!
– Már be is kötözöm.
– Jaj! De nagyon fáj a kezem! Jaj, jaj, jaj!
Majd magához térten a hatalmas sokkból, ordít:
– Vissza dolgozni, csak keményen!
– Te Takács, mondd nem törvénybe ütköző ez a dolog?
– Nézd, egyszerűen egy pszichiáter alvállalkozása vagyunk. Tulajdonképpen placebo jellegű pszichiátriás tevékenységet folytatunk, ami teljesen törvényes. Biztosan hallottál már a placebóról. Annak az adagolása is, ha orvos teszi legális. Nos, mi egész egyszerűen az orvos által, neked megsúgom, fedezett, de ezt ne mondd senkinek, Placebo jellegű alvállalkozás vagyunk. Irdatlan pénzt kaszálunk. A dokié a nagyobb része, de Micike is 10-szer annyit keres, mint egy átlag titkárnő.
– És te mennyit keresel pajtás?
– Ne macerálj az anyagiakkal… sokat – vigyorodott el Takács. – Miért kérdezed?
– Á, semmi, semmi. És ki végzi a tulajdonképpeni műtéti beavatkozásokat?
– Természetesen Micike. Ugyanis egy 28 perces injekció beadatási tanfolyamot végeztettem el vele, a többihez pedig semmiféle egészségügyi szaktudásra nincs szükség.
– Aha. Na, akkor én kéregtelenítek és kérgesítek is.
– Dávid, Te most viccelsz? Az előbb magyaráztam el, hogy az egész egy nagy kamu.
– Nem úgy gondoltam, hogy elaltatsz, mert abba nem megyek bele. Sem mandulaműtétes, sem a normál altatásba, sem jódozásba, sem karcolásba. Viszont 8 órán keresztül megyünk Micikével. Ekkor elkurjantotta magát Takács.
– Micike! Nem látok, hívja gyorsan a mentőt!
– Főnök, csak a szemüvege párásodott be, pillanat, megtörlöm.
– Oké. Nyomás vissza dolgozni! Értem, szóval mit akarsz Dávid?
– Mondom, megcsináljuk az egészet nyolc órán át, úgy ahogy azt te adod másoknak.
– Te zsarolsz engem?
– Dehogy zsarollak!
– Kifizeted az árát?
– Dehogy fizetem! Egyet viszont biztosan megteszek, senkinek nem publikálom az itt hallottakat.
– Ejnye-bejnye és ki fog addig dolgozni?
– Két lehetőség van, te vagy senki!
– Azért egy harmadik lehetőség is van… nem nincs… Na menjetek!
– Jut eszembe – fordult hátra Dávid. – Meg fogom nyitni a lélekgöndörítő alvállalkozást. Annyit kérnék csak, hogy hozz össze a dokiddal. Nem leszek konkurensed.
– Lélekgöndörítés? Hát fantáziád, az neked is van!
– Ja kérlek, olyan világot élünk, amikor anélkül nem sokra mennénk.
Miután Micike beöltözött semeddig érő szoknyájú, elképesztően dekoltált blúzú, olyan kis fityulás nővérkének, arcát sebészmaszkkal eltakarva, Dávid elkapta a derekát és fölhajította a „műtőasztalra”.
– Akkor most van nyolc óránk Micike!
– Engedelmével Dávid úr, ha nem haragszik, van nekem egy húgom, aki azt hiszem, tökéletesen megfelelne az ön lélekgöndörítő szalonjához. Minden munkát el tud végezni.
– Mondja Micike, ugyanolyan adottságai vannak, mint magának? – Kérdezte Dávid, igencsak sejtelmes mosollyal a szája sarkában.
– A külsőre gondol?
– Arra gondolok. Ő is mindenhol kerek, mint maga?
– Körülbelül úgy néz ki, mint én külsőleg, kilóra, magasságra. Olyan 90-60-90, tudja. Ja, ami nem mellékes, az intelligencia hányadosa elég magas ahhoz, hogy ne legyenek gondjai vele.
– Hát Micike angyalom, akkor, mikor maga nyolc óra múlva visszamegy innen a főnökéhez – az már munkaidő végén lesz- és hazabilleg, közölheti kedves húgával, hogy igen rövid időn belül övé lesz az állás.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.20. @ 10:39 :: Boér Péter Pál
