Zalán György : Requiem

Van, akiről utcát neveztek el. Van, akiről várost. Vannak olyanok, akikről még sírt se.

 

Évek óta az utcán élt.

Nem barátkozott senkivel.

Egyedül ücsörgött egy kapu alatt, nézett maga elé. Még akkor se emelte fel a tekintetét, ha valaki beledobott valami pénzt az előtte levő papírdobozba.

Persze így aztán nem is kapott sokat, de elég volt ez is, hiszen – ellentétben a többi, hasonló sorsú emberrel – soha egy kortyot se ivott.

A kapu alól nem zavarták el a lakók, hiszen nem volt erőszakos, nem volt szemtelen. Igaz, nem is nagyon adtak neki a háziak; szinte észre se vették.

Azt se vették észre, amikor meghalt. Már órák óta halott volt, amikor egy gyerek arra sétáltatta a kutyáját. Az odaszaladt, szagolgatni kezdte, előbb csak kinyújtott lábait, majd az arcát.

A gyerek ráripakodott kutyájára, visszarántotta a póráznál fogva, és akkor figyelt fel a mozdulatlanságra.

Rendőrt hívtak, mentőt – az egyik papírokat, a másik életjelet nem talált. Idegenkezűségre utaló nyomot pedig egyik sem.

Az Önkormányzat számlájára temették el.

– Tulajdonképpen nem is halt meg senki – mondta az egyik sírásó a másiknak, amikor az utolsókat simította lapátjával a friss hanton.

Legutóbbi módosítás: 2010.04.11. @ 09:19 :: Zalán György
Szerző Zalán György 177 Írás
1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova... A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek. Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :) Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu