Szendrői Csaba : H?si szakma

 

Unom már az integetést

A söntés mögött a földön

Lóbálom kezeim

Egyedül akarok többnyire menni én

Csak metszenek

Forradnak

Rózsaszín sebek

 

Mesémben a herceg

Lovakat er?szakol

A király eladja a legkisebb fiát

strihel míg egyszer visszakozz

vesédért cserébe némi föld a juss

mutatja csonka kis birodalmát

 

a sárkány is csak másnaposan hány

az is lemarja pálcélom telibe

meztelenül beszélgetek vele arról

hogy harapjon már

végül épp csak a skalpom szedi le

 

keresem isten szutykos haramiáját

talán ? végre végezhet velem

magányos mese ez apám

nincs itt ? se

felvágom hát h?si kari-erem 

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...