Anyukám aszonta, hogy írjak! Hászen ha ő mondja, akkor úgy is lesz! Nem nagyon tudok én írni, de aszonta, hogy ne töröggyek vele, mer a piros pöttyös szavak azok meg úgy rosszak ahogy vannak. Azt is mondta, hogy majd az kijavittya amit írok, de mán most látom, hogy ez hejre kis masina nem nagyon tugya javítni, amit írok, de majd jól kikupálom magam oszt majd jó lesz.
Na mán most ugye szihésen beteg vagyok, mer a szerelem az meg sötét verem. Hát dikesz én aztán jól beleestem, oszt ha mán benne vótam, akkor meg majd éhen is haltam. Szomjan nem, mer azé Biri nénnye kocsmájában próbáltam én a búfelejtőt locsolnyi, de innye még most is homájos a szömöm a zamatátul.
Hogy a ragya roggyon rá há az összes bötü piros itten. Nem lesz ebbö helyesírás pedig szihésen köllene nekem kurálni magam ezzel az irománnyal. Bár aszt mán tudom, hogy hova köll nagy bötü meg hova a kicsi.
Édesanyám aszt is monta, hogy mire szihésen kiírom a bajomat mán írni is fogok tudnyi mer mindig elolvasom amit a masina javít.
Hát hun is kezgyem?
Igen szerettem én azt a Terkát. A Jóisten láttya a lelkem, hogy így vót. Nem legeltettem én a szömöm egyetlen némberen sem, még a pékjány Rózsán sem, pedig aztán igen takaros menyecske vót. Még a gondolattya se gyütt az eszömbe.
Mer az édesapám is mögmondta, hogy böcsületes krampusznak egy asszonya van oszt nem több. Akinek meg több van az vagy arabus vagy hazug ember, mer ugye akkor mindig hazudni köll valamelyik asszonynak, oszt aki meg hazudik az minden ajjasságra is képes.
Summa summárum én meg rendes ember vónék már a neveltetésemtől fogva is.
Pedig monta nekem a Jocó is, hogy legyek eszes oszt néha látogassam meg az Ilcsi jányt mer annak meg igen csak meglobogósodik a szoknyája szegije, ha csak szembegyün velem az utcán. De ezt a Jocó gyereket jól nekizavartam a szabaccságnak egy tolós pofonnyal. Biri nénnye meg rám haragudott mer a Jocó magával rántotta boros ibriket a pultról zuhantában.
Hiába no, szóval hűséges vótam én.
De ez a Terka meg vót bokrosodva oszt állandóan inzultált ezzel meg azzal, hogy így meg úgy biz elhütlenkedek én. Meresztöttem csak a szömömet egyre másra, de nem tudtam megvilágosítani azt a megpimpósodott gondolattyát.
Na, hát mögmondtam. Kiirtam most magamból az eggyik fájdalmamat, oszt most kellene valami tanulságot is írnyi mer aszonták, hogy szihésen így lesz jó, hogy leírom ami a lelkömet nyomja, mög megírom az okosságot is s úgy majd jó lösz. Nem tudom, hogy lesz vagy lösz mer a masinának minkettő jó.
Na hát akko az az én nagy bánatom hogy hüséges vótam mint Pesta rusnya lobonc kutyája oszt a Terka mög vagy süket vót vagy valami rumuny kórság lepte meg, hogy csak a zőccséget beszélte.
Na, mögyök a spejzba mer kiszáradt a gigám ebbe a sok írásba oszt altomba hajtom magam valami körösztanyám féle törköj pályinkával.
Nektek mög aszondom hogy száradjon a pucutok karikára mint a kiszáradt laposbéka ha szömötöket más asszonyra vetitek. No mög vót a tanítás is no.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.17. @ 17:39 :: Bűdi Gábor
