Zalán György : Minimálbér

 

 

– Tudod, nekem a postásunk

jó hírt nem is nagyon hozhat…

Nincs már olyan, hogy két szomszéd

este kártyázva borozgat,

 

nem járunk át vendégségbe,

hozzánk se jön gyakran senki.

Macskánk enni jött be este,

aztán éhesebben ment ki.

 

Huszadikán hóvége van,

később jön a kölcsönkérés.

– Hogy azt miből adjuk vissza?

Ez egy ötmilliós kérdés…

 

Tehetősebb barátaim

elkapják a tekintetet,

ha meglátják, hogy az ember

kissé messzebbről integet –

 

ráköszönök. Látja, hogy már

nincs választás, észrevehet.

– Hogy vagy, haver? És a család?

– de mosolya kényszeredett.

 

Két mondat, és elbúcsúzik.

De tudom, ő még barátom.

Nem szólt, hogy hónapok óta

nem adtam meg tartozásom…

 

– Parizert és lecsókolbászt!

Most nincs az az olcsóbb fajta?

Hétszáz? Rosszul olvasható

ez a dög cédula rajta…

 

Még fél kiló kenyér kéne.

Nem több, hisz’ csak ránk száradna!

A kovászos uborkából

egyet – na jó, kettőt! – adna?

 

… És a hentes – régen ismer –

látom, hogy a felét írja.

Lám, mi mindent elviselhet

egy hentes zsíros papírja…

 

Eltelt egy nap. Eggyel hosszabb

lett a múltam. És a holnap?

A jövőbe egymás után

ilyen semmi napok tolnak.

 

De örülök minden napnak,

mert így fogynak a többiek.

– Ne cigizz, és tovább élhetsz! –

 

Ja. Élhetnék. Tovább…

 

Minek?

Legutóbb szerkesztette - Zalán György
Szerző Zalán György 174 Írás
1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova... A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek. Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :) Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu