Zalán György : Körúti este (Tóth Árpád nyomdokain)

Akinek már nem cseng a fülében a gyönyörű “Körúti hajnal”, az kattintson a linkre:

http://dizajn.try.hu/pictures/koruti_hajnal

 

 

Ránk tört az este. A lámpák lángsora

Kigyulladt szerte, bár még pislogott,

Megszoktad így, már nem figyelsz oda,

Hol van fény, hol nincs, a fény oly ostoba,

Elaludni viszont csak nappal szokott…

 

És az ablakod. Már ott is gyúl a fény.

Világítja utad, de főként a szobát,

A falon a pók már látszik rejtekén,

A váza a polcon, az nincs a jó helyén,

Már látod, hogy barna, s nem zöld a kabát.

 

Néhány riasztó távol felsikolt.

Halkan csörömpöl egy-egy kirakat.

Ámokfutó sofőr egy zebrát letarolt,

Felkelt a sebesült, lenn maradt a holt,

Szemtanú – sötétben – persze nem akadt!

 

A hangok csitulnak. Már álmos a világ.

Az úton még néhány részeg csámborog,

Ilyen sötétben már ki a fene lát?

Lehet, hogy mégis zöld volt a kabát…

Egy biztos, vörösek voltak a jó borok!

 

Gyárudvaron zörög az éjszakás brigád.

– Bújik a kétdekás zsebek rejtekén –

Bár estére bejárni egyik sem imád,

Ám egyben hasonlít mind rám vagy reád:

Szívesen élnénk a Világ jobb felén!

 

Verebek, galambok békén alszanak.

Öreglány szórt morzsát egész nap nekik.

Éjszaka viszont a végigszart falak,

Tarkára tojt szobrok alig látszanak.

Tiszta ez a város! Egész reggelig…

 

Denevérek kelnek – néma szárnyalás.

Mi hangot adnak? Azt honnan tudjam én!

Mondják, ultrahangot. Nem is hallja más.

Hogy hazudok?! Mi vagy, tán hitetlen Tamás?

Radar, vagy mi a szösz van a két fülén…

 

… Mégiscsak, azt hiszem, hogy barna a kabát.

Bár a kirakatban zölden énekelt!

A fene se érti már a ruhák dalát…

Bár barnaként hordtam vagy három télen át –

Amikor megvettem, ő zöld dalra kelt!

 

Járókelő alig. Csak néhány vidám család

Vendégségből haza kacagva vonul.

Csoszogásba ritkán koppan be egy faláb,

– imádkozz, hogy ilyen sose kelljen reád,

mert a csuklójánál mindig megszorul!

 

Persze, van olyan is, hogy hajlik, s nem kopog.

Mit mondjak, egekben fenn lehet az ára!

Pedig, hát ontják a lábat a gépsorok…

Nem látja a család – ez, hidd el, nagy dolog! –

A holdfény hogy nyom egy csókot Goldikára…

 

 

 

(Goldika a múzsám volt néhány alkalommal)

Legutóbbi módosítás: 2010.02.18. @ 08:58 :: Zalán György
Szerző Zalán György 176 Írás
1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova... A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek. Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :) Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu