Tóth Zsuzsa : Ne ?zz el!

Nyomtatás

Ne ?zz el!

Névtelen vagy.

Ha volt is egykoron neved,

rég feledésbe veszett.

De nékem,szívembe vagyon írva.————giccs-határos, vagy tán egészen az

Nincsen tested.

Dübörg? lépteid zaját———

utószor nyelte el a csend,—————–képzavar

de reám hajolván——–

bennem dobban örökké.—————szintén

Nincsen arcod.

Mire szememet egykoron vetettem,

s oly nehezen fordult el tet?led,

hogy szinte fájt…

Ha le kellett szakasztanom Rólad.———–a szemed?

Nincsen kezed.

Melynek minden mozdulatjára

h?s fuvallat lett a lég.

S mellyel mindég ringatni vágytál.

Nincsenek álmaid.

Részegül? hajnalokon

zúzott sebeid lüktetnek.

S hunyt szemed sarkából—

lecseppen a pára.———–hm…

Nincsenek titkaid.

Én mindeniket kikutattam,

s szívembe tettem,——–esetlen és ismétl? sor, fent volt már egy hasonló…

hogy más,azt sohase tudja.

Nincsen semmid.

Beléd fúrom magam,

ne ?zz el!

Mert bennem zengessz szüntelen,

s magadba visszahozlak.

– Hogy testet ölts újra.

—————————————————————————-

Sajnos szentimentálisan necces vers ez, homogén, egybe van,

egy hangulati íven mozog, de nem túl eredeti sem tartalmilag, sem esztétikailag…