Felragyogott a nap a Neander völgy felett
s ahogy a napóra elverte a delet
felébredt, és talpra ugrott máris
a barlangi ungárisch.
Dehogy is volt jó a kedve
hiszen este a barlangi medve
zavarta mérföldeken át
persze hát
rávert két kört, jobb volt nála
örök hála
a sportolásnak
meg minden másnak
amit tanulnia kellett.
Mert még amellett
a stilisztika tanára oktatta szépre, jóra
délutánonként meg fagott óra
és tanulás latinul írni
origamit nyírni
vagy hajtani, és azt is tudni kéne
hogy egyáltalán szén-e
a karbon csoport 7. eleme, csak gyanítja — kár.
De tanítgatja már
a többi majomember népet
hogy aztán majd fényes képet
alkossanak róla, úgy 2010 körül.
Hú, majd hogy örül
a pesti ük-ük-ük unokája,
hogy miket hagyott rája
s hogy mindent tőle tanultak mások.
Csak hát a kiadások,
meg két hete nem evett már roston sült mamutot
hiába kaparja a hamut ott
a barlangban hátul.
Tanulhat, amíg belesántul
vagy belepunnyadik,
míg horkolva szunnyadik
a homo habilis.
Én, dilis!
Elég, hát nem ettem meszet!
Kapta magát, kiveszett.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.15. @ 15:24 :: Torjay Attila