Kőmüves Klára : A la Carte

Nyomtatás

Úgy adom a csókot, mintha ingyen volna,

jelentéktelenné vált jelentőségénél fogva.

Osztom őket, míg eltűnik a pakli,

nem olyan rossz ördögbibliáját vetni és aratni,

aztán újra asztalra csapni,

éppen úgy, mintha semmi volna,

amiből nekem sok van,

képes vagyok vég nélkül osztogatni.

Súg az ördög, annak is, ki kapja;

Fogadd el bátran, nem szeret, de adja,

mert amíg a kártya rabja bátran osztogatja.

Nem egyéb ez, modern kori Csipkerózsa feeling,

ahogyan minden másnap délben elfelejti az előző estét,

és délután újra indul farzsebébe vágva pakliját,

jó ideje meg sem botránkozik,

ha másra termett lányokat osztogatni lát.