dudás sándor : Szavakban bújdosó

Nyomtatás

Igazán megfegyelmezhetné a szemeit,
Itt ez az ünnep, mi szép, csuda fényes,
Lét nélküli évek – csodaszülemények…
Önmagam ringatom majd feledésbe.

Amit csak látott aznap, este elmesélte,
Milyen is volt lent a földön élni.
Sarjadó remények – ismeretlen fények…
Csak a szerelmes tudja, nincs legeslegszebb.

Bevallom, azóta volt már jobb napom.
Amerre mostanában járok, besz?kült utcakép csupán,
Álombolygókon bolyongok éjszakánként,
Hóba hullnak jégcsapok, szerelmes egybeolvadás.