Szulimán Eleonóra : A kövek várnak

Nyomtatás

Hosszú az út a bölcsek kövéhez,

nem övezik illatos virágok,

tarka színű,

napsütötte rétek,

az út mentén leégetett erdők,

emberi mocsokkal  teli folyók,

kiszáradt,

felszántott búzamezők,

lassan haldoklik bolygónk.

Szemlesütve, megbénulva tűrjük

a hanyatló,

lezüllött világot,

emberfaló nappalokat emésztünk,

álmunkban látunk még nyíló virágot.

Haladunk a járatlan ösvényen,

siketítő zajok hasítanak fülünkbe,

tombolnak,

kikezdik dobhártyánkat,

szinte más dimenzióban találjuk magunkat.

A kövek várnak.

Hallanak.

Látnak.