Szuhanics Albert : Hiába futsz, hiába rohansz

 

 

A messzeségben összeér a sín,
míg a vonat zakatolva megy.
A láthatáron együtt lehetünk,
nézd, hogy kéklik el?ttünk a hegy!

 

Ne higgy annak soha, ami látszat,
saját szemed megcsal néhanap.
Perspektíva, csalóka káprázat,
becsaphat az bármily ég alatt.

 

Futhatunk a síneken örökké,
nem hoz össze így a végtelen.
Párhuzamos sosem metszi egymást,
csak rohanunk át egy életen…

 

Ki nem lett tied egykoron, tudod,
csalfa képzet neked, csak varázs.
És így marad, jobb ha megszokod,
futhatsz s nem vár semmi változás!

 

Hiába szaladsz, hiába rohansz,
mi síneken vár, síkság és a hegy.
Ám utolérhet kín s a fájdalom,
sokba kerül neked ez a jegy!

 

Debrecen, 2007. 08. 10.

Legutóbbi módosítás: 2010.01.11. @ 15:49 :: Szuhanics Albert
Szerző Szuhanics Albert 34 Írás
Szeretem az irodalmat, költészetet, sokat olvasok, s magam is írtam számos verset. rülök, hogy van online-média, mert létrejön általa egy olyan irodalombarát kör, mely talán másképp nem is lehetne. Kanadában és az USA-ban is jelent meg két verseskötetem egyelőre. Elhunyt 2021. január 20-án. Nyugodjon békében