Kovács György : Festmény

Picasso képe el?tt álltam

t?n?dtem, miként imádva

veti meg a n?t, kinek ábrázattalan

hagyott lelke, kérd?re vont a vászon el?tt.

Zavartan szorgalmát méltattam

hosszasan, dicsértem oldalra fordított haját

– megigézett paplan-izzasztott keze,

ahogy a tüzes ló hágta a ruhát..

Észrevett, a hiúságtól kiegyenesedett

háta, félénken felém fordította fejét

csak én láttam, s csak én érthettem félre

gy?zhetetlen sodrán tömegnek erején

Legutóbbi módosítás: 2010.01.20. @ 16:12 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/