csontos marta : Kis szobám

Nyomtatás

Beléd temetem arcom,

te kis szoba, te megtört öreg,

vén tet? alatt nyújtózik

kicsiny testedben a vigasz,

s már magad sem tudod,

hányszor érintett meg a tavasz.

Szívedben hallgatózik a csend,

forog benned a képzelet,

saját történetem vallomását

szelíden fested a falakra.

Beléd töltöm mesémet,

s te lázasan tapadsz a titokra.

Álmom fényedbe rejtem,

te kis szoba,te örök menedék.

Faladon izzik az éjszaka

súlyosan ölel? tenyere,

s remeg? kezem hidegén

kirajzolódik a remény vetülete.

Álarcom dobom az ágyra,

nyílik a tények valódi mosolya,

lassan folyik az olvadó id?

ablakod opálos szemén,

s én végre újjászülethetek

a megmaradás reményén.

Versem táncol a polcokon,

soraim barikádját emelem föléd,

léted táplálja semmibe

horpadt dalom erejét,

te vagy az ünnep illata,

benned lélegzem az alkotás zenéjét.