Betét vagyok egy dalban.
Gombafejjel.
Intim.
Talán a jee-jee.
Talán a táliber.
Ingyom-bingyom sosem.
Mert, ugye, csak betét vagyok.
A dallamot, hozzávalót
ragoztam negyven éven.
Pároztattam az álmokat
baglyaimmal,
és levitézlett eszmék
jobb sors ígér? hazugságai vezettek.
Félre.
Dana-dana-dan,
meg diridongó.
Vasfüggöny el?tt,
kiskapun kilép?,
vigyorgó én.
Köszönöm nektek az el?adást.
Mást.
Igen, szerettem volna
háromszínekbe festett,
álmodott változást évekkel el?bb is.
Betétként.
Bankoknál? Futott még
befizet?ként,
t?két meg?rz?, forgácsoló,
kései erdei munkás.
Én.
Ego.
Maradt a választás.
Változó id?k.
Egy konyak.
Egy nyakonlegyintés fentr?l.
Egy „hová hívjalak gondolkodni jobbról”,
egy kivándorolni készül? betelepült,
félre- és megvezetett
kis sz?cs, meg a mit sütsz
hozzám köt?d?n.
Betétem elfogyott.
Szárnyas holnapok hoznak
rátermetteknek új pulpitust
igehirdetéshez.
Kevésbé rátermetteknek is.
Az egészhez
kívánok sok szerencsét
a veszteseknek!
Hiszek hazámban.
Értelmes népében!
Magyarországban!
-csataloo-
BGJ.2010. 01. 23.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.23. @ 15:18 :: Balog Gábor -csataloo
