Szmolényi Edit : Az írás öröm

Szívedhez szól egy csöndes hang.

Fülednek zúg egy kisharang.

Némaság szava beszédes,

merengés íze méz édes.

Fényes, izzó lágy szeretet

fonja össze  két kezedet.

S ha ajtódat lakatok ?rzik,

szívedben strázsa rejt?zik,

bánt a földi lét törvénye,

hív az elmúlás örvénye,

adj hangot a hárfa, húrnak!

Verseid mint füst kiúsznak,

Dalba fonva száz virágot,

meggyógyítva a világot.

A mindenség sejtedben él,

szívedhez szól, benned beszél,

univerzumod megnyílik,

ihlet, er? ebben rejlik.

Ez ajándék mindenkinek!

Felkavar, mint csepp a vizet.

S ha a zúgó tengert nézed,

víz erejét meg nem érzed.

Merítsd magad a habokba!

Hívd a Múzsádat dalolva!

Engedd ki hangját a szádon!

Szálljon szavad angyalszárnyon!

Legutóbbi módosítás: 2009.12.17. @ 10:35 :: Szmolényi Edit

Szerző Szmolényi Edit 26 Írás
Tudni akartam ki vagyok és mi dolgom e világban. A keserűség és az öröm irták a verseim. Múzsám Ő, akit nagyon szeretek és Angyalom a segítőm, ha elakadok. Aki tollat ragad adni szeretne, mindent és mindenkinek, hogy a világ jobb legyen. rülök, hogy itt vagyok.