Fitó Ica : Hozzád hajolok

Gabikának

 

 

Erőtlenül ülsz,

soványan, hajlottan,

hogy észre vegyél,

elébed hajoltam.

Ami körötted van,

már nem is nézed.

fénytelen a szemed…

nagyon messze réved,

hova nem kellene

ahova – mint mondod –

vágyódsz már, szeretnéd,

ne legyen több gondod.

 

„ne tedd még” – biztatlak-

„emlékezz a szépre

hisz oly gazdag a múltad”

 

„az csak a múlt”-súgod -,

„de mondd, mi a jövő…

…egyenes az út

a sötétbe vivő…”

 

“Hiszen egyenes az,

mióta születtünk”

– érvelek halványan-

„és e szép kort

meg sem érik, hányan…”

 

mosolyod erőtlen,

könnyed is megcsillan,

egykor vidám éned

múlt ködébe illan.

 

Erőtlenül ülsz,

soványan, hajlottan,

hogy megöleljelek,

 

hozzád hajoltam.

Legutóbb szerkesztette - Fitó Ica
Szerző Fitó Ica 190 Írás
Vidéki kisvárosban élek. Aktív éveimben pedagógusként, ma már nyugdíjban. Írogatok ezt-azt, s szívesen olvasom mások írásait. http://csendhangok.blogspot.com/search/label/Bemutatkozom