Ad notam József Attila
Hát negyvenkilenc lettem én.
Nincs még veszve minden remény –
csekély
esély.
Asztal frissen megterítve
számadáshoz, lássuk, mire
vittem!
Hittem…
Mit hittem? Mindegy. Ajándék
élet és vers. Költ?szándék
szarka
farka!
Hangulatos magánünnep.
Két pohár s bontatlan üveg.
Pezsg?-
ben gyöngy:
buborékgyöngyöknek száza!
Rózsák csokra, kristályváza
tele
vele.
Pótol elismerés-özönt,
hogy a legszeret?bb köszönt
ma rám,
Anyám.
(Újszilvás, 1998. május)
Legutóbbi módosítás: 2009.12.16. @ 14:53 :: dudás sándor
