Mint takaróba piciny ránc,
úgy nyomódsz vállamba vérig,
közös gyökéren ring a tánc,
hullámzik velünk az égig.
Hátamon hozom a csended,
kitárt karommal itt vagyok.
Mikor a sötét kín csenget,
sebedre mézet csorgatok.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.16. @ 17:00 :: Matos Maja
