Csupán a csend maradt,
s a néma beiglivég mutatja
volt Karácsonyunkat…
Az ünnep elszaladt –
nyomába érni már hiába küzd
a szürke holnap.
Miért a láng, ha füst-korom marad
csakis bel?le?
Mivégre ég, ha pár napot kapunk
e „szentel?re”?
Szeretni nem muszáj,
de hogyha érzed azt,
ne két napig tegyed csak!
A szíved érzelemre vágy –
ne hagyd kih?lni hát –
egy él’ten át szeress,
s szeretni is hagyj!
