Szendrői Csaba : LÁSD


 

Nem az volt

Amit bájnak neveznék

Csak színes magukba omló gömbök

Szakadt kagyló halála

Istenek ön dönt

Mosdok és most jó hogy

Arcostul a mosdó kagylóba ömlök

 

leporolom leporelló

kabátján gúnyos spermafoltok

az éj volt ez most a reggel

hulladék köpenyében a szakállas gondnok

lefolyt képem ábrázatom sikálja

csodás gályarabként

ladik és miegymás mi egymásba

 

evez?m tág pupillában foszlik

csak nyomokban tartalmaz a szél

hol mit takartam anno illegális holmik

lovam faragom hogy illjen

most kapott nyergem alá

életszagút szellent

a hóhér majd illan na lám

 

postán adott fel

a valóság taréjába fej borítékon

ingyen bélyeg

borvirágzó

gigantikus

b?röndlényem

rám nyit

kedves kartotékot

az álom

pamacs ágyon

ragadó nyálon

lassan semmivé váló

valóságom zihálom

gargalizálom

torkomon akadt

egy sokszín? boltív

vagy a fejem virágzik

mindegy már

sehogy se bánom

Legutóbbi módosítás: 2009.12.27. @ 16:32 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...