Böröczki Mihály - Mityka : Mintha a semmi fodrozódna

Tizenöt éves kép talán, de mostanában esett ki

összegyűjtött kacatjaim közül.

Megálltam – nyári estéken – apám házának udvarán,

fölnéztem – akkor már mindig pontosan – a zsúfolt

égbolt tenyérnyi foltjára, s magamat hozzámérve

a Göncöl szekér rúdjához,

kijelölt helyemet kerestem.

Azután – mintha elrendeztem is volna valamit –

nyugalmat éreztem, ismeretlen biztonságot.

Mostanában – a lépcsőház egyik épen hagyott

ablakszemén át – megint látom a Göncöl szekér rúdját,

és pontosan odaillesztem a régi házat, udvart,

hogy állna,

milyen szögben

e lakótelepi monstrum mellett.

Halott apámra gondolok.

Egy visszahagyott mozdulatra,

egy dallamtalan szóra az utolsó mondatai között,

ami fontos lehet, iszonyatosan fontos,

ugyanakkor jelentéktelen is,

rendkívül jelentéktelen,

mint a szögvas ablakkeret a lépcsőfordulóban.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1006 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.