A kés a csizmaszárban nem ölésre való.
Farigcsálásra.
H?vös, nyírfa-akácfaág,
el?ször a magam húsába vágva,
alakítani, amit még lehet.
A képzelet oly sokféle formát álmodik fába.
Szarvast, öregembert,
szárnyas Nikét, palotába zárt
kis- vagy nagyobb királylányt,
huszárt, mentében, dolmányban,
sorjában sarjadzó gnómpofákat,
fából faragott korhadt fákat,
porban dobogó lópatákat,
embert,
ki hol ember, hol csak állat,
bölcs?t, avíttat, testben n?alak-házat,
nászágyat, táncra perdül?t,
kih?lt baráti körben fa-frízbe metszett
vacsorákat,
golyót, leng?tekét,
fakardot, halmokat,
torzót, virágbeporzó
ízeltlábúkat,
címert, utcatáblát, id?nként kopjafát.
Csónak-formájút, körbevésett
cizellált szó-litániát.
Mindet csak egyért, hogy fogyjon a kések
élezett méreg-éle.
Az egészre, szálfa vagy gyufa,
enyészet vár.
T?z esetleg.
Nagyritkán örökmécses is.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.01. @ 14:00 :: Balog Gábor -csataloo
