Thököly Vajk : Lopok

Lopok, lapot, napot, papot, szemet, szenet, sebet, deret, asszonyt, csak hogy lopjak.

Lopok, lapot, napot, papot,

szemet, szenet, sebet, deret,

asszonyt, csak hogy lopjak.

Szívet, színt, szépet,

időt, időst, illedelmet,

értelmet és gaztettet, csak hogy lopjak.

Rohanok, kacagok, csalok,

Álmomban, állandóan, álomkórban,

tova menve, csak hogy lopjak.

Csendben, rendben, szebben

mint más, mikor alszik a sás,

s a kutya se lát, mikor lopok.

Lopom a napot, úgy hogy figyelem,

csobbanó kő, hullámot keltő, nő,

s én ott lopok pillanatot, haragot.

Másét nem irigylem, csak lopom,

és mindent mit összeloptam,

itt van a lapon, e napon, de vadon velem,

hol én a legnagyobb tolvaj,

a bizonyíték messze áll, valahol vár,

mosolyt, molyt, komolyt lopok.

Szerelmet, mindent, Istent,

pillanatok sorát, s eldugom rejtem,

rímekbe ejtem, kincsem nincsen,

csak lopok, hogy lopjak és kapjak.

Könnyen, könnyben, könyvben,

a menyben hol ítéltet, ítél ki itt él

velem, nekem, az ki rávert, rá vett arra,

                                                     hogy lopjak.      

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk