Czirják Jolán : Gyilkos gyűlölet

2009.11.25. Czirják Jolán Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
nagyon mérges voltam…
jó, hogy kiírhattam magamból a dühömet!
csak a pentameter maradt 🙂

Gyűlik a gyűlölet, izzik már a parázsa
Lelkemet égeti – lobban, s felcsap a lángja
Áthat a bosszú – szomjazom ördögi tettre
Késemet úgy döföm – épphogy hulljon a vére

 

Várom, amíg az utolsó cseppje kicsordul,
Közben két szeme – engem nézve – kifordul
Kéjjel hallgatom én, ahogyan hörög egyre
Kábulatom tovakúszik – elillan a csendre

 

Fekszik előttem a teste, de nem mozdul már
Élet nélküli massza csupán, mit a föld vár
Két kezem ássa a gödröt egészen mélyre
Eltemetem bele, végeztem vele – VÉGRE!

Legutóbbi módosítás: 2019.07.15. @ 08:44 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"