Amikor valami elmúlik,Könnyez? keresztek fölöttNémán feszül az id?.Bánatba kötözött,Eltemetett vágyak csendjeNehezedik a múltraÓlomsúlyú emlékszárnyakNem emelnek fel újra.Aranyló naplementék álmaibanFelsejl? árnyadElfojtott sóhajaiban érzem:Elhasadt perceink még benned is fájnak.Távolodó lépteid nyomábanMár nem követlek.Többé nem nézek utánad.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.08. @ 11:39 :: Takács Andrea-Babu