Takács Andrea-Babu : Már nem követlek

 

Amikor valami elmúlik,
Könnyez? keresztek fölött
Némán feszül az id?.
Bánatba kötözött,
Eltemetett vágyak csendje
Nehezedik a múltra
Ólomsúlyú emlékszárnyak
Nem emelnek fel újra.
Aranyló naplementék álmaiban
Felsejl? árnyad
Elfojtott sóhajaiban érzem:
Elhasadt perceink még benned is fájnak.
Távolodó lépteid nyomában
Már nem követlek.
Többé nem nézek utánad.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Andrea-Babu
Szerző Takács Andrea-Babu 53 Írás
"Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el." /Szabó Lőrinc/