Hiába, hogy ma reggel is úgy süt a Nap, mintha még nyár lenne, mintha nem történt volna semmi sem, itt bent valahol most néhány napig süket, sötét, téli csönd lesz, tudom. Míg meg nem szokom újra a megszokhatatlant: már a hetedik tanév kezd?dik nélkülem, és legalább egy hétig ez a legsötétebb depresszióba hajszol majd. Ha leszek öngyilkos – nem leszek, persze: megígértem, szavamat adtam – valaha, biztosan szeptember elseje és hetedike közt leszek az.
Szinte hallom, amint volt kollégáim ma fölsóhajtanak: „Hát, sajnos vége a szünetnek…”
Üzenem: egy pillanatig se bánkódjatok, hanem örüljetek, gyújtsatok örömtüzeket! Öltözzetek lelki ünnepl?be, az év legszebb napja a Tiétek!
Mi az még amit üzenek, ebb?l a szörny? csöndb?l, magányból?
A legszebb foglalkozást választottátok Barátaim, a lélekhalászat szép szakmáját választottátok, és két és fél hónap után mától újra gyakorolhatjátok a rátok bízott lelkek és testek nevelését, formálását.
Arisztotelész a következ? módon látta a személyiséget, a lelket. (És hajlamos vagyok én is így látni.)
A léleknek – mondja – van mindenek el?tt két f? része: egy irracionális és egy racionális. Legmélyén a tudatnak a vegetatív rész helyezkedik el: ez az, mely táplálkozik, pihen és engedelmes.
Evvel nincs más dolgotok Barátaim, mint megadni a lehet?ségeket: táplálkozásra, pihenésre.
A személyiség másik irracionális része engedelmes, de gondolkodás nélkül engedelmes. Ez is kell persze, de azért igyekezzetek azon, hogy a Tanuló ne drillnek engedelmeskedjék, hanem belátásból. Juttassátok az önbelátás élményéhez idomítás helyett a Gyereket!
Úgy hallottam egyszer egy zen pedagógustól: „adj juhaidnak tágas legel?t, hogy kordában tarthassad ?ket!”
Sose érezze Tanítványod, hogy csapdába csaltad nevelés ürügyén, de neveljed mégis!
A személyiség másik összetev?je a két racionális rész: mindkét fél eszes, de az egyik belátás útján jut erények birtokába, a másik rész önállóan.
Erre az önálló emberre lesz szüksége a jövend? társadalomnak (remélem), ezért erre kell nevelnetek. Nem katonákat akarunk ugye, hanem önállóan gondolkodni és dönteni tudó polgárokat!
Arisztotelész szerint ez utóbbi két részét a személyiségnek lehet polgári erénnyé formálni: szocializálni, aztán hozzáért? „mesterré”, esetleg bölccsé nevelni.
Hát nem gyönyör? föladat Barátaim?
Nem a legszebb mesterség a világon?
Ebb?l nem jut nekem többé semmi, csak az ilyetén ugatás a semmibe, mint amit föntebb csináltam, és amire legalább egy jó olvasója a Toronynak majd lélektelenül véleményt fog mondani, valahogy úgy, hogy „üres szócséplés, mer? tudálékoskodás”.
Itt tartok én Barátaim, egykori Kollégáim, itt tartok én akkor, mikor ti beléptek az osztályterem ajtaján szeptember els? napján.
Mert szeptember elseje van, ugye?
(Csatoltam Arisztotelész rendszerét, hátha Valaki hasznát veheti.)
Személyiség
irracionális racionális
vegetatív észben részesül? eszes eszes
táplálkozik, engedelmes, de gon- belátással önálló módon
pihen dolkodás nélkül
engedelmes
Erények
polgári dianoetikus
szociali- hozzáértés
zálódás megismerés
bölcsesség
ésszer?ség
Legutóbbi módosítás: 2009.09.01. @ 03:20 :: Kavyamitra Maróti György
