Pazar színekkel felpakoltan
az ?sz jön Pomáz fel?l.
Szárny alatt,
széllel rakottan
a gólyák már útra keltek.
Tücskök zenéje csendesült.
Els? napján az ?sznek,
kett?vel sorsfordulóm el?tt,
ülök sötétben, hajnali ötkor.
Félek.
Remélek, hiszek.
Hitetlen vagyok.
Karmazsinszárnyú angyalok ülnek vállamra.
Súlyosak.
A faluban, szöcskeugrás csak innen,
tolvajt riasztó kutya ugat.
Lehet,
csak álma volt túlontúl éber.
Fészkére csendes suhanással
naponta megtér?, hitvesztett
bölcs madár szemében ?rzött múltjaimmal
pöröl fölpörgött hanggal.
Félek.
Bennem a rosszat látni-meglátni könny?.
Asztalra tenni ellentétjeit?
Nyerek, ha én teszem
díszebédként, rántva, sütve,
körítve ingerekkel,
ingert kiváltó ízekkel azt,
amit neked kell
kutatva-matatva, valós összetett magam
karcolva b?rödre,
kedved szerint,
holmi gyertyafényben megtalálni?
Félek.
Téliszalámi lesz vajaskenyérrel a reggeli.
Kenyérhiányosnak kalács.
Kisebbik fiam iskolába megy.
Hajnali fények
huszonegyeznek velem tétre.
Lapok kiosztva.
Ötvenkilencem van.
Rá merjek húzni, csak még egy lapot,
hogy magadnak-magunknak
megnyerjelek?
Legutóbbi módosítás: 2009.09.01. @ 05:17 :: Balog Gábor -csataloo
